A gluténérzékenység valódi okának megtalálása hosszú évtizedekig tartott.
Mérföldkőnek számít a Willem Carel Dicke (1905-1962), holland orvos megfigyelése, aki azt tapasztalta, hogy Hollandia német megszállása alatt a kenyérhiány következtében sok cöliákiás gyermek panasza megszűnt, illetve állapotuk jelentősen javult.
Majd, amikor a svédek repülőkről kenyereket dobtak le az éhezőknek, azok a gyermekek, akik kenyérhez jutottak ismét visszaestek. Ez a megfigyelés indította el az orvostudományt a valódi megoldás felé. Ráirányította figyelmet arra, hogy a gabonákban lévő fehérje okozhatja a bajt. Ennyit tudtunk az 1950-es években a cöliákia okairól…
Szerencsére az elmúlt 70 év alatt szinte minden részlet tisztázódott és ma már gyakorlott szakember a rendelkezésre álló diagnosztikus eszközökkel biztonsággal meg tudja állapítani, hogy cöliákiás (lisztérzékeny) az illető, vagy nem.
Ez azért nagyon fontos, mert a mai tudásunk szerint a cöliákia egyedüli terápiája a gluténmentes étkezés.
Dicke és a kenyér
